Aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet 2.

A riport első része itt olvasható

Mindeközben az is eszembe jut, hogy vajon a fordítókra kellő mértékű fény jut-e a reflektorból – azzal együtt, hogy ők elsősorban nem vágynak erre, a munkájuk mégis elengedhetetlen: a fordító az alfája egy idegen nyelvű szöveg magyarra ültetésének. Egy jó fordító és egy jó szerkesztő együtt csodákra képes. És az a merész állításom, hogy sokszor egy jó fordító önmagában is egy csoda.

Nádori Lídia műfordító impozáns fordítói jegyzéket tudhat a magáénak, alapítója és tagja a Műfordítók Egyesületének, és nemrég gyerekkönyv-szerzőként is bemutatkozott. Ám nemcsak szakmai, hanem magánemberi minőségében is kérdeztem tőle, milyen könyveket szeret és ajánl – Lídia ugyanis két fiú édesanyja.

– Az első könyvélményem – legalább annyira a képek, mint a szöveg miatt – Weöres klasszikus Bóbita-könyve volt, Hincz Gyula illusztrálásában – kezdi. Bóbitának, a tündérnek a figurája talán ezek közül is a legemlékezetesebb. Még óvodába sem járok – emlékszik vissza Lídia –, nem játszik velem senki (akkoriban a felnőttek még nem kalkulálták bele a gyerekkel töltött időbe a közös játékot), délelőtt van, ülök a szőnyegen és meghitten lapozgatom a Bóbitát, kicsit le is hányom: egyik első emlékem.

– Gyerekkoromban kevés könyvet olvastam, viszont egy-egy könyvet nyolcszor, tízszer is. Nem túl ökonomikus eljárás, de erre akkoriban nem sokat adtam. Egri csillagok, Huckleberry Finn, gondolom, amit mindenki olvasott akkoriban. Aztán jött a Nagy Nyári Olvasások ideje, például az ábrahámhegyi községi könyvtárból kikölcsönzött, különlegesen finom illatú Két év vakáció. Kamaszkoromban kénytelen voltam elolvasni a Mester és Margaritát, mert a barátnőm is elolvasta, de szerintem egyikünk se értette. Pilinszky verseit viszont önként memorizáltam. Itt körülbelül véget is ért a gyerekkorom.

Az ismeretterjesztés témájához érve Lídia a Nyelv, Zene, Matematika című könyvet emeli ki és méltatja.
– Ez a könyv azért fantasztikus, mert megpróbál szembemenni a humán kontra reál érdeklődés sztereotípiájával. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy néhány gyerek csak azért rossz matekból, mert rásütötték, hogy ő "humán". Ha van könyv, ami ez ellen orvosság, akkor az a Nyelv, Zene, Matematika. (Más kérdés, hogy én még így is rossz vagyok matekból.) De Jancsi fiam, aki most megy iskolába, ismeri és szereti a Mi MICSODA sorozatot is. Inkább a barátai példányait nézegette az óvodában, nekünk otthon csak néhány kötetünk van. Év közben nem tévézünk, de idén nyáron a Minimaxon felfedezte a Mi MICSODA filmes változatát, ami fölkeltette az érdeklődését a könyvsorozat iránt is. Persze paleontológus akar lenni, mint minden kisfiú, aki sokat játszott dinókkal az óvodában. De bármilyen természettudományos tárgyú írás és kép hosszan le tudja kötni. Kultúrtörténeti vonalon eddig a mitológiák világa fogta meg, főként a görög mitológia. A sorozat képei és szövegei nagyon igényesek, jó minőségű a nyomdai kivitel - ennek megfelelő az áruk is ezeknek a kiadványoknak. Egyszóval ígéretes. Őszintén szólva abban reménykedem, hogy az iskolában majd csereberélik a gyerekek.

Amikor azt kérdezem, szerinte fontos-e, hogy a gyermekek kicsi koruktól kezdve könyvek között éljék a mindennapjaikat, Lídia nemes egyszerűséggel felel:
– A könyv nem fontos, inkább úgy mondanám: olyan nincs, hogy nincs könyv. Együtt olvasunk, együtt ismerkedünk a könyvekkel, ami azt is jelenti, hogy soha nem olvasom el előre, amit a gyerekeknek szánok. Viszont - ha már az ismeretterjesztő könyveket szóba hoztad - úgy látom, az ismeretterjesztés legalább olyan szemléletes és hatékony a vizuális médiumokon keresztül, mint könyvekből. Legyen bármilyen trükkös és igényes egy illusztráció, nem tudja pótolni az animációt, ha éppen térben kell elmagyarázni valamit, vagy ha valaminek a lényege mozgásban mutatkozik meg.

– Szülőként milyen szempontokat veszel figyelembe, amikor könyvet vásárolsz a gyermekeidnek?

– Sok racionális szempont van (nyomdai kivitel, a szöveg minősége, az illusztráció, a terjedelem, a téma, a műfaj), de azt hiszem, főleg zsigerből választok, beleolvasás alapján. A Jancsinak vásárlandó könyveknél mostanában a betűméret is számít. Sajnos a kezdő olvasók számára nehéz olyan könyvet találni, amely tartalmát tekintve hét-nyolc éves gyerekeknek való, ugyanakkor egy oldalra aránylag kevés szöveg jut, és elég nagyok is a betűk, akárcsak a kicsiknek szánt picture bookokban. Az nyilván szakmai ártalom, hogy az idegen nyelvből fordított könyvekkel kapcsolatban kritikus vagyok.

Névjegy
Nádori Lídia (Budapest, 1971) műfordító. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában (1989) (zongora), felsőfokú tanulmányait a Pécsi (akkor még Janus Pannonius) Tudományegyetem művészettudomány– magyar szakán végezte (1995).
Legkedvesebb magyar megjelenései:
-- fordítóként:
Terézia Mora: Nap mint nap, regény (2006);
szerzőként: Sárkány a lépcsőházban, mesekönyv (2008)
Két gyermeke van:
Mihály, 10 éves; perpetuum mobile, társasági lény, mérsékelten szeret olvasni, ő tanította meg sakkozni;
Jancsi, 7 éves; minden érdekli, ami lexikális tudás, betű, könyv, természettudomány.

Bencze Mariann